Pszichiátrián túli boldogság. Egy apa, aki a gödörből kimászva küzdött két fiáért

• Látom az életed
• 2017. március 30. csütörtök

Ha létezik hányattatott sors, akkor elmondhatjuk, Szendrei József sorsa az volt. A ma Berettyóújfalun élő családapa átment ezernyi poklon, ezernyi mélyponton, hogy mára elmondhassa, boldog ember, boldog apa, aki már biztosan tudja, hogy hozhat bármit az élet, lesz benne annyi erő, hogy azon túllendülve, a benne élő hittel és szeretettel mindenen átvészeljen. 

Az Ő élete is csodálatosan indult. Munka, szerelem, házasság, két gyermek. Fiúk. Miskolcon élt a család, majd a férfi, József Budapesten kapott munkát, így a családot hátrahagyva ment oda, ahol a megélhetést biztosítani tudta a család számára. Ekkor azonban még nem tudta, hogy ebből könnyen komoly baj lehet. 

• A baj több, mint hatalmas lett, – meséli József. A feleségem úgy döntött, viszonyt kezd a féltestvéremmel Zolival, természetesen, hogy ez ne okozzon további erkölcsi nehézséget, erről nem szóltak, mint ahogyan arról sem, hogy kaszinóba járnak, együtt. Bár a fizetésem tették volna fel egyetlen lapra, de nem így történt. Erika (a feleség) hamar szemet szúrt szépségével a kaszinó tulajdonosnak, aki mindenáron szerette volna magáénak tudni a gyermekeim anyját, így heves udvarlásba fogott. 

• És te mindebből semmit nem vettél észre? 

• Dehogy! Sőt! Amikor hazajöttem Pestről Miskolcra, egy feleség várt, két gyerek, minden úgy, ahogy itt hagytam. Nem volt változás. Persze egyre gyakoribbak voltak a viták, de én a távolságnak tudtam be, meg sem fordult a fejemben, hogy a hátam mögött mi történhet. Számomra a családom létbiztonságának megteremtése volt az elsődleges, semmi más nem számított. Most már tudom, hibáztam. Ez is elég nagy megrázkódtatás lett volna, de hamar kiderült, hogy Erika és Zoltán elhatározták, kifosztják az akkor már szerelemtől megrészegült kaszinótulajdonost. Szerencsére sikertelenül, elkapták őket. Mint később kiderült, gyógyszert kevertek a férfi italába, aki ettől önkívületi állapotba került. Így elkötötték az autóját és persze mindent, ami mozdítható volt. Mind a ketten, Erika és Zoltán is letöltendő büntetést kaptak, a feleségem fegyház büntetést Kalocsán, a féltestvérem pedig börtönbüntetést. 

• Tehát ott maradtál két gyerekkel egyedül?

• Igen. Miskolcon, az Avason volt egy lakásunk, de azt fenntartani így nem lehetett. Én megszakítottam a pesti munkámat, hazajöttem a srácaimhoz, akik akkor óvodások voltak. Nem volt félretett, megspórolt pénz, semmi. Én nem ettem, a kicsik igen. Amikor csak lehetett, mentünk az asszonyhoz beszélőre. Megbocsátottam, úgy voltam vele, majd megbeszéljük a miérteket ha letelt a büntetés. Addig a család egységét tartottam a legfontosabbnak, azt, hogy a gyerekek szenvedjék meg ezt az egészet a legkevésbé. Erika persze mindent megbánt, hittem, ha kijön ismét egy család lehetünk. Csak az volt a fontos, hogy túléljük ezt az időszakot valahogy. A családsegítő ahogy tudott, támogatott, segített, majd tanácsolták, zárjam le a lakást, ne menjen a rezsi, mert fizetni nem tudom, munkát vállalni egyről a kettőre nem tudtam, főleg nem olyat, ami az óvodai nyitva tartás alatt megoldott, Így a tanácsukat megfogadva elhagytam a lakást a gyerekekkel együtt. Nehéz időszak volt. Anyák szállása számtalan van az országban, de olyan, ahol egy apa hajthatja álomra a fejét, a két gyermekével, már kevesebb. Ekkor értettem meg, nem csak a nők élete kiszolgáltatott, de az apáké sem könnyebb, hiszen a helyzet nemtől függetlenül érkezik és tarol. Mindannyiunkat.  Így aztán megjártuk Mosonmagyaróvárt, ahol krízisszállón éltünk, majd onnan amikor az időnk letelt átmentünk Kiskunmajsára a Baptista Szeretetszolgálat által működtetett családok átmeneti szállására. Ott egy évet tölthettünk el, majd következett Nagyatád, és vissza Miskolc. Így telt el a három évünk. Az asszony bent, mi az országban, de legalább együtt a gyermekeimmel. Mindenhol jártak iskolába, tanultak, én alkalmi munkákból éltem, hittem, ha ennek az időszaknak végre vége, ismét egy család lehetünk. 

Nem így történt. Ahogy a feleségem kiengedték a börtönből, elmondta, végig hazudott a három év alatt. Az akkor már ismét visszaesőként másik bűncselekmény miatt börtönben lévő féltestvérem lett élete nagy szerelme, majd fogta a fiaimat és ment. Összeomlottam. Semmit nem tudtam a srácaimról, azt sem mi van velük, hol vannak, hogy vannak. Azt hittem beleőrülök. Megvezettek, én pedig bedőltem. Végezni akartam magammal, hiszen semminek semmi értelmét nem láttam. Így kerültem Berettyóújfalura a pszichiátriára. Borzalmas időszaka volt ez az életemnek. Úgy kelni és feküdni, hogy céltalan az életem, hogy a gyerekeim, akiket mindennél jobban szerettem a világon nincsenek mellettem, ez elmondhatatlan.

De megtudtam, hogy a gyermekeimet az anyjuk gondatlansága miatt a gyámügy elvitte, tehát megvannak, a körülményekhez képest jól vannak, és élnek! Ez mindennél többet jelentett a számomra. Tudtam, a depresszióval egy életre le kell számolnom. Nincs más opció, küzdenem kell. Ebben volt segítségemre a pszichiátria szomszédságában élő gyönyörű asszony, akivel nagyon sokat beszélgettem, aki megértett, támogatott, és fogta, mind a mai napig fogja a kezem. Kimásztam a gödörből és visszakaptam a fiaimat, akik három hónapot töltöttek nevelőotthonban. Ezalatt a három hónap alatt egy pillanatig nem volt kérdéses a számukra, hogy bárhol is vagyok, megyek értük, mert tudták, bízhatnak bennem.

Így történt. Visszakaptam a srácaimat, és kaptam melléjük egy nyílt szívű, csodálatos asszonyt, aki végig segített visszaszereznem a hitem, a reményt és az egészségem. Itt, Berettyóújfalun kaptunk életet, újat, nyugodtat; szeretek itt élni. Van munkám, bár  leszázalékoltak, kórházi takarítóként állást kaphattam. Hiszem, semmi nem véletlen, így én is minden gondolatom versben írom meg. Így elmúlt a szorongás, a félelem, helyét a megnyugvás vette át. Egy csodálatos nyomdász házaspárnak köszönhetően a kötetem, melynek címe LÉLEKMELEGÍTŐ kétszáz példányban megjelent, így ezek eladásából vesszük meg a tüzelőt, vagy a gyermekek külön óráit, sportolási lehetőségeit finanszírozzuk, mert azt már megoldani másként képtelenek vagyunk. Szeretnénk nekik mindent megadni, így számunkra az, hogy valaki megvásárolja a könyvet nem csupán művészi szépérzés, hanem a gyermekeim életének, fejlődésének biztosítása is, melynek ára postaköltséggel együtt 2400 Ft. De tudom milyen nehéz az, amikor az embernek legkevésbé könyvre van pénze, így létrehoztam egy saját csoportot Szendrei József versei néven, ahol minden versem felteszem, hogy ne pénz kérdése legyen a lélek megnyugvása. 

Legközelebb életem egyik legfelkavaróbb beszélgetésébe avatlak be Benneteket. Egy anya, akinek felnőtt gyermekét a saját csontjai tarják fogságban. A fiú, 47 éves, üvölt fájdalmában, de senki nem tud segíteni rajta. Egy anya, egy fiú, és valóban a csontba rejtett hívő lélek egy panelba zárva. Holnap találkozunk!

Ha tetszett, kövess a Facebook oldalon! Várlak szeretettel 

Theodorovits Andrea (Látom az Életed)

https://www.facebook.com/Latom.az.Eleted/