A minap egy kerekesszékben lemerült az akkumulátor. Nincs ebben semmi. Megállt, valahol az Örs vezér téren és nem ment tovább. Kit érdekel, mondhatnánk, hiszen van ám olyan, hogy egy kerekesszék nem viszi tovább az embert, mondjuk Gödöllőre.
Egy helyzet, amire nincs megoldás. Míg a két lábon szaladó leint egy taxit, addig a kerekesszékes számára nincs akadálymentesített taxi. Se Gödöllőig, se a következő sarokig. Nem tud felszállni a HÉV-re, nem tud segítséget kérni, egész egyszerűen csak ül a székben, és segítséget hiába kér, meg sem hallják. Mert a kerekesszékes, mozgáskorlátozott sztereotípia félúton akadt meg az emberiségben, mint a szálka a torokban, egészen keresztben. Nem halljuk meg, felülről pillantunk rájuk, észre sem vesszük őket, és eszünk ágában sincs megkérdezni, hol a mozdulatlanságban a hiba, mert akkor bizony tennünk is kellene valamit.
Hiszen a kérdést tetteknek kellene követnie. Mondjuk minden taxitársaságnál egy akadálymentes gépkocsi. Vagy városonként egy erre megalkotott esetkocsi. Vagy valami, ami lehajol arra a szintre, ahol a kerekesszékesek élnek, és emberszámba veszi őket.
De nincs. Ma, 2019-ben, hazánkban nincs ilyen taxi, nincs ilyen esetkocsi, nincs ilyen semmi. Ha elakadsz, ha elromlik, ha lemerül, ha bedöglik, ott marad az, akinek élnie kellene. Teljes életet, megaláztatásoktól mentesen. De nem.
Meg kell várnod az egyetlent ebben az országban, aki éjnek idején is képes lesz 400 kilométer levezetése után odamenni, bárhová, most az Örs vezér térre, éjnek idején, vagy bármikor, mert ő az egyetlen, akit érdekel majd, hogy a bedöglött kerekesszékes hazajusson, egyen, mosdóba menjen, és aludjon végre. Meg kell várnod Brand Viktort, az Álomszállítót, hogy teljesítse a mások által lehetetlent, és valóban álmot adjon. Ott, az éjszakában, egyetlen ember számára.
Mert itt tartunk ma, piciny hazánkban, hogy nem kell, hogy eljárjon feletted az idő, nem kell semmi ahhoz, hogy ott maradj egy forgalmas, emberekkel teli csomóponton, étlen, szomjan, elég, ha kerekesszékes vagy és volt bátorságod hinni a megérkezésben. (Todorovits Rea)
És most képekben az akadálymentesített élet…Remélem nem került sokba.
Kerekesszékkel felmehetsz ugyan a Veszprémi Idősek Otthona bejáratáig, onnan azonban átmászol, átkúszol, hiszen a vaskorlát mindenek felett.
Ezt már percek óta nézem, de nem lettem okosabb. Értem én a szándékot, de nem, mégsem értem.
Nosza rajta. Még a babakocsinak is életveszélyes.
Ha vicces lenne, azt mondanám, sok sikert, de nem, nem vicces.
És van, van még tovább, de nincs kedvem, nem akarom, nem tudom elhinni, hogy még mindig lennie kell tovább.
Ha tetszett, kövess a Facebook oldalon! Várlak szeretettel
Theodorovits Andrea (Látom az Életed)
https://www.facebook.com/Latom.az.Eleted/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: